premiumpromolines.com
Szöveg Donászi Magda: Karácsony — vers Karácsonyfa! Karácsony Aranydió Zöld ágon! Csillagszóró, Gyertyafény Ég a fenyő Ünnepén. Csilingel a Csöngettyű -szép vagy fenyő! - gyönyörű!
Donászy Magda versrészlet a karácsony délutánról. A kép forrása: Angels' Army | Winter christmas, Xmas, Thoughts
Hull a pelyhes Hull a pelyhes fehér hó, jöjj el kedves Télapó Minden gyermek várva vár, vidám ének hangja száll Van zsákodban minden jó, piros alma, mogyoró Jöjj el hozzánk, várunk rád, kedves öreg Télapó. Nagyszakálló Télapó jó gyermek barátja Cukrot, diót, mogyorót rejteget a zsákja Amerre jár reggelig, kis cipőcske megtelik Megtölti a Télapó, ha üresen látja. Télapó itt van Télapó itt van, hó a subája, jég a cipője, leng a szakálla Zsák-zsák, teli zsák, piros alma, aranyág. Két szarvas húzta, szán repítette, gömbölyú zsákját, százfele vitte Zsák-zsák, teli zsák, piros alma, aranyág. Donászy Magda: Áll a fenyő Áll a fenyő az erdőben, zöld ruhában, ünneplőben Tél van, ága csupa hó. Ráfújta a télapó. *** Kis karácsony, nagy karácsony, kihűlt-e már a kalácsom Ha kihűlt már ide véle, hadd egyem meg melegébe. Jaj, de szép a karácsonyfa, ragyog rajta a sok gyertya Itt egy szép könyv, ott egy labda, jaj de szép a karácsonyfa A karácsony akkor szép, hogyha fehér hóba lép Nem is sárba, ebadta, ropog a hó alatta Ahány csengő csendüljön, ahány gyerek örüljön, Ahány gyertya, mind égjen karácsonyi szépségben.
Hirdetés Jöjjön Donászy Magda: Karácsony délután költeménye. Karácsony délután lassan jön az alkony. Kíváncsiság bujkál minden gyermekarcon. Végre sötétedik… hamvas lesz az este. Bodri velem együtt figyel minden neszre. Mikor szól a csengő, az ajtó kitárul, piros alma nevet rám a fenyőfárul. Tudom, az erdőből édesapám hozta, a diót meg anyám be is aranyozta… Azért olyan kedves… azért olyan drága. Meghatottan nézek Apára…Anyára. Donászy Magda karácsonyi vers karácsonyi vers gyerekeknek Karácsonyi versek karácsonyi versek legszebb magyar karácsonyi vers
Kányádi Sándor: MADÁRETETŐ Cinkék, cinegék, feketerigók, megosztom... veletek e fél cipót, megosztom az én olyan-amilyen énekem-szerzett kenyerem. Csettegess, rigóm, járd a kerteket, jöjjetek, csókák, varjak, verebek: vendégül látok minden itt maradt, velünk telelő madarat. Terítve már patyolat abroszom, kenyeremet elétek morzsolom. Nem várok érte, nem kell félnetek, ordas télben ujjongó éneket. Ha majd tavasz lesz, és én hallgatok, akkor zendüljön a ti hangotok, hírrel hirdetve, hogy az emberek télen se voltak embertelenek. See More
Csanádi Imre: Karácsony fája A Karácsony akkor szép, hogyha fehér hóba lép – nem is sárba, latyakba... Ropog a hó alatta. Hegyek hátán zöld fenyõ, kis madárnak pihenõ – búcsúzik a madártól, õzikétõl elpártol. Beszegõdik, beáll csak szép karácsony fájának – derét-havát lerázza, áll csillogva, szikrázva. Ahány csengõ: csendüljön, ahány gyerek: örüljön, ahány gyertya: mind égjen, karácsonyi szépségben.