premiumpromolines.com
Egyébként Freud szerint a humor mélyen összefügg a tudattalannal, a humor mechanizmusa szerinte sokban hasonlít az álmok mechanizmusához. Nevetésünk a tudatalatti feszültségeket szabadítja föl. Analóg erre Örkény István gondolata: "Nevetünk, amikor fölfelé megyünk a hullámvasúttal - mert fölszabadul a feszültségünk – de sikoltva zuhanunk lefelé; viszont ki ülne fel egy vízszintes hullámvasútra? " Descartes "cogito ergo sum" –ja kificamítva, "humorosan" így hangzanék: "humoromnál vagyok, tehát vagyok". Így hát Isten óvjon meg minket a humortalanságtól! Forrás: A szerző kézirata |
képek asszociációk kastély kapuja, lépcsője pompa előkelő házigazda előkelőség búcsúzkodó vendégek könnyedség kocsiért kiabáló kapusok gazdagság estélyi ruhás, csipkefátyolos nők szépség hintók a Tejúton elvágtató paripákkal titokzatosság sziporkázó patkók ámulat arany konfetti-zápor A megvilágosodásról szóló rész: világ- és önmegértés a "vendégség" toposz vezet el hozzá: a vendégség az élet metaforájává válik - vendég vagyok a világban: ideiglenesen tartózkodom itt → mulandóságérzet - vendége vagyok valakinek, aki meghívott engem - hála a vendéglátónak 6. Összegzés: - Nem maguktól vannak a dolgok. - Valaki meghívott a létezésbe, - és mindvégig gondoskodott rólam, - gyönyörű körülményeket rendezett körém. - Van mit megköszönnöm, - túlcsordul a szívemben a hála az élet ajándékáért. - IDÉZET!
Talán az a külső elvárás, hogy a bölcsnek komolynak, méltóságteljesnek illik lennie és ilyen elvárás mellett semmi helye a humornak. A szabályt erősítő kivétel természetesen azért akad. Kezdjük mindjárt a görögöknél, a nagy bölcsek közül talán csak Szókratész merte humorba ágyazni komoly gondolatait. Írni nem írt, de lejegyezték róla vidám, természetes derűjét, közvetlenségét, időnként – akinek kijárt – maró gunyorosságát is. A gúny a nagyoknak és a komolyaknak szólt, az akkori farizeusoknak, pontosabban a görög demokrácia kegyeltjeinek. Napjaink fogyasztói, pontosabban bekebelezői világában mennyire aktuális lenne, amit fennmaradt róla: "Amikor az athéni piacon az áruk roppant tömegét szemlélte Szókratész, gyakran ezt mondta magában: Mennyi mindenre nincs szükségem. " (Diogenész). A görögöknél tartva szavunk etimológiáját is megtaláljuk, nevezetesen Hippokratésznál. Az ókori orvos felfogása szerint a humor a szervezet nedveit jelenti, amelyektől az ember testi és lelki jólléte függ. Zseniális megérzés, ma már tudományosan is megtapasztalhatjuk, ha van humorunk: jól érezzük magunkat.
Mindig valami ellenmondást láttam ebben a szóban: gyászünnep. A halál gondolata rettenetes, a gyász nyomasztó és sivár érzés, nem ünnepre való. A halál sem teljes halál, s a gyász sem marad sokáig puszta gyász. Az író élete nem múlik el, csak befejeződik, elkészül, mint egy könyv. Ez éppen annyira kezdet, mint vég. Búcsút mondok, s úgy érzem, indulásnál vagyok jelen. Kosztolányi Dezső indul el immár végleges és teljes ragyogásban a jövőbe, a magyar messzeségbe. Elindul, amerre Ady Endre és Tóth Árpád már előtte elindultak, a magyar költészet századeleji megújulása így lesz szinte szemünk láttára az irodalomtörténeté, s mi, akik még tanúi és munkásai voltunk, egyre magányosabban érezzük magunkat az élők közt. De személyi fájdalmunkat el kell most fojtanunk, ami az irodalomtörténeté, az nem okvetlenül a múlté még, s aki meghalt, az sokszor elevenebb az élőknél. Az ember meghalt, a mű él — szokták mondani, de ez nem egészen így van. A műben is az ember él. Igazában ő tartja életben a művet is, amely mintegy második teste lett neki, szavakból épült test, az elvesztett sejtekből és rostokból épült test helyett.