premiumpromolines.com
Már csak azért is fel kell keresnünk a bárkákat, mert új lőfegyverekre is itt tehetünk szert, szóval a lootolás nem ismert fogalom, legalábbis ebben a formában. Az alap pisztolyunkon kívül lesz egy sima karabélyunk, klasszikus shotgununk illetve egyebek, de a legkirályabb a BFG. Igen, a Doomból ismert BFG, ami akkorát szól hogy a fal adja a másikat. A legtöbb dolgot egyébként több lépcsőben erősíthetjük, ami egy hangyányit hülyén van megoldva, plusz elsőre nem is nagyon érted, hogy mivan, mert annyi értelmetlennek tűnő dolgot tudunk felvenni. Na, most kell rálépni a nitróra Aztán persze rájövünk, hogy minden egyes ilyen vacak vagy képességeinkhez, felszerelésünkhöz vagy az elérhető verdákhoz kapcsolódik. Utóbbiak beszerzése amúgy kicsit nyögvenyelősre sikeredett: ha látunk egy klassz autót/motort valahol, akkor át kell ülnünk és vissza kell vezetnünk az elérhető legközelebbi településre vele. Innentől már persze bármikor meg tudjuk nyitni, de azért sokszor elég macerás ez. A fejlesztések során klasszikus dolgokat vehetünk amúgy, amik a nagyobb tárak, erősebb sebzés, jobb célzás szentháromságban mozognak.
Szóval itt kellene rendet tenni. Értem. Sztorit, mint olyat ne nagyon keressünk benne, ez nem az a műfaj, de kivételesen szerintem ez nem is akkora probléma. Az előző rész végén úgy tűnt, hogy a gonosz idegen fajt, az Authority-t sikerült hősünknek végleg eltörölni a Föld színéről. Természetesen kiderült, hogy semmi ilyesmiről nincs szó, csak visszavonultak erőt gyűjteni, hogy pár évvel később aztán előmerészkedjenek a mélyből. A viszonylag gyors bevezetés után felkapjuk az elég menő Ranger páncélt, betárazzuk mordályunkat és felkerekedünk, hogy pontot tegyünk a szörnyellák életének végére. Ezzel a felütéssel kezdődik az egész, de ahogy említettem, teljesen harmadlagos az elbeszélés. A grafikán először finoman szólva is megdöbbentem, mert igencsak messze van az élbolytól, inkább a középmezőny végén kullog - hozzátenném, a PC változat biztosan sokkal szebb ennél, de ahhoz nem volt szerencsém. Az érdekességek ott kezdődtek, hogy 1080p a maximális felbontás még PS4 Pro-n is, ami azért fejvakarásra szolgáltat okot.
A gunplay, a fegyverhasználat élménye tehát parádés, legalábbis a már említett shotgunt és a gépfegyvert használva – ám az arzenálon már rögtön látszik, hogy ott az Avalanche saját kútfőből is merített. A kezdő pisztoly után például érthetetlenül még két revolvert kapunk, majd egy sci-fi gépágyút is a hónunk alá vághatunk, de ezek nem voltak szimpatikusak, így sosem használtam őket. Mikor a sztori véget ért és lepörgött a készítők listája, még további két fegyver hiányzott a listáról és BFG-m is csak azért volt, mert az extra DLC-ként járt a tesztelésre kapott verzióhoz. A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
Aki szereti, az a DLC-ben sem fog csalódni. Tulajdonképpen ugyanabból nyújt egy kicsit többet, mint az alapjáték maga. A Rage 2: Rise of the Ghosts DLC érdekes módon nem a digitális piacterekről vásárolható meg külön, hanem a játék saját boltjában vehető meg 2000 RAGE Érméért. A kiegészítő értéke így kicsit csalóka lehet, aki viszont a Deluxe Editionnel rendelkezik, az természetesen automatikusan megkapja, így nem kell ezzel foglalkoznia. Az első kiegészítő tehát nem váltja meg a világot, ugyanazt a szórakozást kínálja, amit az alapjáték, csak abból egy kicsit többet. Mivel a fő kampány amúgy is elég rövid volt, jó ötlet visszatérni ebbe a világba még néhány óra erejéig, de mindez kizárólag azoknak szól, akik eddig is kedvelték a játékot. Reméljük, a második bővítmény komolyabbat is mer csavarni az alapokon. dreampage
Járműveinkre extra mennyiségű ágyút vagy védelmi eszközt pakolhatunk, míg a skillek esetén inkább a gyorsabb újratöltődésre vagy a horrorisztikus sebzésekre mehetünk rá. Az amúgy sem túlzottan lassú akciót az Overdrive bekapcsolásával még egy szinttel feljebb emelhetjük. Ez tulajdonképpen Ranger páncélunk különleges dolga. Ilyenkor vörös köd száll szemünk elé és minden fegyverünk extra mennyiségű sebzést képes kiosztani. Szóval, ha szorult helyzetbe kerülnék (vagy csak úgy), érdemes ezt ellőni. Az az érzés tényleg képes feledtetni a játék bajait, hogy páncélos lövedékként csapódunk ellenségeink közé és olyan véres rendet vágunk, hogy néha akaratlanul is felröhögünk és elégedetten csettintünk. Ennyire jól összerakott játékmenetet és akciót utoljára a Division 2-ben láttam. Minőségi lebuj, yesssss Vissza kell kanyarodnom még a negatívumokhoz, mert akad még pár dolog, amitől feláll az ember hátán a szőr. Bosszantó technikai figyelmetlenségek garmadája keseríti meg életünket, amik amúgy simán javíthatóak lennének.
Őrült mutánsok, neonszínek és vad gitárzene az apokalipszisben: a Mad Max készítői az id Software-rel összefogva készítettek folytatást a nyílt világú FPS-hez. Apa fortyogó dühe vagyok Noha a Rage azonnal az id Software legjobban fogyó játékává vált, a texasi fejlesztők nem voltak maradéktalanul elégedettek annak megjelenésekor. Bár a megatextúra néven futó Carmack-találmány kiválóan működött, és ezzel sikerült megteremteni az apokalipszis utáni idők furcsa – még ha oly barna – környezetét, a nyílt világ nem állt össze tökéletesen. Túl sok volt az üresjárat, túl kevés a tényleg eredeti küldetés – a folytatáshoz így egy elsősorban a nyílt világok létrehozása terén járatos szövetségest kerestek. Ezt végül az Avalanche stúdióban találták meg, akik többek közt a JustCause-szériáról, illetve a tematikailag is Rage-közeliMad Max-feldolgozásról lehetnek ismerősek. A terv egyszerű volt: az id biztosítja az akciót, az Avalanche pedig felépít eköré minden mást – a világot, a fejlődési rendszert, a sztorit és a nyílt világgal járó minden egyéb kelléket.
A pályadizájn egy fokkal vertikálisabb is, több a magas épület, a "hogyan jutok oda fel" típusú kihívás, és a végső harc is egy felhőkarcoló csúcsán zajlik. Komoly meglepetést ebben sem kapunk, az viszont tetszett, hogy vizualitásában az új helyszín eltér a korábban látottaktól. Az alapjáték napégette sárgái és ködös, mocsaras zöldjei helyett Overgrown City -t a szürkés, kékes fények és színek uralják, ami bizonyos fokú változatosságot jelent. Ugyancsak érdekes az új ellenfél, a Ghost frakció, ami ugye, különleges képességű mutánsokból áll. Bár csak néhány variációjuk létezik, és viszonylag könnyű elbánni velük, azért tudnak olyan trükköket, amiket más nem. Például ők is dobálják a wingstick et, tudnak teleportálni, sőt némelyikük még a géppuska lövedékei elől is kitér. Védtelenek mi sem leszünk, hiszen két új Ark felnyitásával szerezhetünk egy új fegyvert (feltrite lézerágyú) és egy új képességet ( Void), amikkel jól el lehet szórakozni. Végső soron ez a Rage 2 nagy erőssége továbbra is – a remek gunplay, a gyors akció, a bivalyerős fegyverek.
Előre is szaladnék: a két ígéret közül csak az egyik vált valóra. Az is csak kis túlzással… Ha van folytatás, ahol egyáltalán nem szükséges az előd ismerete, az a Rage 2. Nem szimplán azért, mert 30 év telt el a játék világában az eredeti végét követően, hanem inkább azért, mert a fejlesztők ezen a téren megelégedtek a minimum minimumával. Nyilván sok id Software-játék akad, amelynek jól áll, hogy nincs sztorija, de a Rage 2 kifejezett igyekezettel, szószátyár jelenetekkel tolja arcunkba pocsék történetét. Ez teljesen logikus: ha az ember tetemes időt tölt el egy világban, városokat felkeresve, küldetéseket végrehajtva, szövetségeket kötve, kell ehhez valami narratív indíttatás is. Sajnos ez a Rage 2-ben csak fél órán keresztül működik, és ott sem valami fényesen. Az első jelenetből kiderül, hogy 30 évvel vagyunk az eredeti Rage végét követően, de ismét az akkor hidegre tett Cross tábornok kavarja a getymót. A továbbra is a vidék lerohanására készülő, természetesen óriási hadsereggel, bevehetetlen erőddel és még egy rakás főellenség-hozzávalóval rendelkező Cross ezúttal fémtestre építve tér vissza, lerombolva új, személyiség nélküli karakterünk otthonát, a manőver közben kinyírva pár olyan alakot is, akik halálát az egészbe éppcsak becsöppenő játékos közel sem tudja átérezni.
Oké, ott a világ egészen ötletesen kidolgozott, de a nézők azt várják, hogy mikor bonyolódik a névadó hős valami jóféle fejlövéses pusztulatba. Tulajdonképpen itt is erről van szó: ha egy nehéz nap után hazaérsz és eleged van mindenből, a Rage 2 tökéletes móka, mert kegyetlen látványosan tudod benne kiereszteni a gőzt. Ennél többet azonban ne várj tőle, bár az is igaz, hogy nem feltétlenül akar más lenni. Hét pont, annak minden előnyével és hátrányával együtt.